Fülöp Lídia 1925. május 22-én született Újbálincon, Temes megyében. Több próza- és verses kötet szerzője (pl. Hosszú úton; Szemben a sodrással, életregény), ugyanakkor szönyegszövő művészként is ismert. A lugosi (Temes megye) magyar közösség egyik vezető egyénisége volt: irodalmi kör alapítója, elnöke, presbiter, a helyi magyar lap társszerkesztője, ugyanakkor a Romániai Írószövetség tagja is.

… szerelmes versei

A Szerelmes versek mottója: “Szerelmes versek / Szerelmes dalok / Tavaszi szélben szálljatok / Vigyétek messze: Az ember / Szerelem nélkül tetszhalott”. – A Megsárgult verseket pedig ezzel az “önéletrajzi” összegzéssel vezeti be: “Én már szabadultam egyszer / Karámból a vasketrecbe / Szék után nyújtottam kezem / S ütöttem a rozsdás szegbe / Az ötödik tized újból / Meglepett egy szabadsággal / S hogy a kezem ne nyújthassam / Hátba döfnek vasvillával”.

A költő szerelmes verseiben fellelhető a boldogság, a kétely, a csalódás, az aggódás, a kiábrándulás, a reménység s minden olyan érzés, amely a szerelemnek természetes vagy természetellenes velejárója, akár önmaga “szerelmeskedik”, akár pedig kívülről szemléli a jelenséget. A költő végkövetkeztetése mindenképpen az, hogy az ember szerelem nélkül csupán létezik, vegetál, de nem él.

A megsárgult versek között is van örökzöld (Szabadság) éppúgy, mint az elmúlást (meg)idéző (Betegen), vagy akár önátkozó-átkozódó is (Eszei fene!) a természet szépsége ihlette megannyi vers között (Futópaszuly, Lótuszvirág, Lila akácok).